Gyönyörű nő

3 évesen: amikor tükörbe néz, egy királynőt lát,
8 évesen: amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja,
15 évesen: amikor tükörbe néz, egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába),
20 évesen: amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” -, de mégis úgy dönt, hogy attól még kimegy az utcára,
30 évesen: amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” -, de úgy érzi, nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára,
40 évesen: amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” -, ám azt mondja, „de legalább tiszta vagyok” és kimegy az utcára,
50 évesen: amikor tükörbe néz, „saját magát” látja, és oda megy, ahova akar,
60 évesen: tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot,
70 évesen: amikor tükörbe néz, bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet,
80 évesen: nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot…..